Holnap Ott a Bor

Elérkezett a gondtalan borozás ideje...

Interjú Gálné Dignisz Évával

2015. március 19. 22:57 - simonzsófi

Az Év Bortermelője díj eddigi egyetlen női nyertesével

Gálné Dignisz Éva 2013-ban nyerte el az Év Bortermelője díjat, eddigi egyedüli nőként. Nem véletlen, hogy kiérdemelte ezt az elismerést  pedig nehezebb dolga volt  nő és kunsági borász lévén. De a borai minősége és a család irigylésre méltő szakmai tudása diadalmaskodott.

g_l_csal_d_kis_m_ret.jpg

 

Gál Pincészetnél töltöttünk egy napot. Beszélgettünk, kóstoltunk, jókat nevettünk és persze dolgoztunk is. Érkezésünkkor a birtok védője - egy szürke színű puli kölyök - barátságosan fogad minket, így körbe tudtuk járni a birtokot Gálné Dignisz Évával való találkozás előtt. Évát már régről ismertük, Péterrel általában egy asztalnál ülnek az Év Bortermelője gálavacsorán is. Különleges személysiég, rendkívüli szakmai tudással bír, emellett vidámsága és pozitív életszemlélete azonnal "megfertőzött" minket. A kóstoló helységbe érkezünk, Zsuzsi lánya is csatlakozik hozzánk egy rövid időre, így kezdjük el a beszélgetést.

vinagora_1.jpeg

Hogy kezdted a borászkodást? Hogy jött ez az ötlet, hogy erre adod az életedet?
A szakmai múltam elég régen kezdődött. Szüleimnek nem volt pincéjük, hobbiszinten volt szőlő a családban. Eredetileg nem akartam ezzel foglalkozni. A gimnáziumban biológia tagozatra jártam és elkezdtem kacsintgatni a Kertészeti Egyetem fele. Édesapám ennek nagyon örült, bár nem ez volt a szakmája, de ez volt az élete hobbija: a szőlő és a bor. Az egyetemen a szőlészeti szakra jelentkeztem, aztán lány lévén végül az élelmiszeripari karra sikerült bekerülnöm, ott pedig egyértelmű volt, hogy a borászatot választom. Ezt a döntést soha nem bántam meg. Az egyetem utolsó évében szerencsém volt, egy borversenyen megismertem a páromat, Csabit. Ő szőlésznek tanult, akkor még egy éve volt hátra az egyetemből, én már szinte államvizsgáztam.

Az egyetem után összeházasodtunk, én elkezdtem Budafokon dolgozni a volt Pest Megyei Pincegazdaságnál. Utána megszületett Zsuzsi lányunk és hamarosan Szigetcsépre kerültünk, az akkori Kertészeti Egyetem tangazdaságához. Aztán jött a privatizáció és a 2000-es évek idején volt lehetőségünk eltelepíteni 60 ha szőlőt. Végül úgy alakult, hogy volt lehetőségünk megvásárolni ezt az épületet, ebből hoztuk létre a saját borászatot, így 2002-2003-ban elindulhatott a Gál Pincészet.

Hogy tudtad integrálni a családot, hiszen most már mindenki részese a birtok életének?
Nem volt könnyű, hiszen amikor kicsik voltak a gyerekek, akkor még az állami gazdaságban dolgoztam. Éjjel-nappali szüret, meg számtalan egyéb nehézség, otthon pedig mindig téma volt a szőlő és a bor. Pont azért gondoltam, hogy a gyerekek biztosan mást fognak választani. A középiskolánál nem erőltettük ezt az irányt. Zsuzsi a nyelvek iránt érdeklődött, ezt a pályát is választotta, az Elte francia szakán végzett, de őt is megfertőztük, hiszen a diplomamunkáját már a szőlészeti szakkifejezésekből írta. Tompa Imrével közösen egy könyv is készült, ahol Zsuzsa lányom írta a francia részt. Csabinál a középiskola végén azt mondtuk, hogy választhatsz bármit, de itt ez a birtok már egy adott dolog. Látták mindketten, hogy ezzel mi nagyon sokat dolgoztunk és Csabi fiamat sikerült meggyőzni, hogy neki ezt folytatnia kell. Nagyon megszerette a szakmát, a Kertészeti Egyetemen szőlészként végzett, növényorvosként mesterdiplomázott. Így az egész család részt vesz a munkában.

Vannak segítőid a családon kívül?
Igen. Ez itt egy női pince. Itt 3 lány van a pincében, szüret óta van egy fiú a pincében. A szőlőben van egy komolyabb csapat is.

Mennyire nehéz a családdal együtt dolgozni?
Egyrészről nehéz, másrészről könnyű. Nehéz, mivel nem nagyon tudunk kikapcsolni belőle, szinte mindig téma a bor. Persze emiatt könnyebb is, hiszen gördülékenyebben megy a munka.

Mik a kedvenc tételeid?
Fehérboros pincészet vagyunk, de a Rosé tételek a kedvenceim. Lehet, hogy amiatt, hogy erről ismertek meg minket jobban. Az Ezerjó és az Olaszrizling fajtát is nagyon kedvelem. Összességében pedig a fajtaborokat előnyben részesítem a házasításoknál. Igazából mindig az a bor a kedvencem, ami a versenyeken is jól szerepel. Most a Zweigelt rosénk a kedvencem, ami egy könnyedebb bor, illatosabb gyümölcsösebb. Cseresznye, málna, eper ízvilág jellemzi. Eredetieg én is a házasításba szántam, de az Országos Rozé Borverseny Legjobb Rozé Bora versenyen nagydíjat nyert, így egy kisebb részt visszatartottunk belőle. Összesen 2000 palack került letöltésre.

Hogy kezdődött a Szent Márton Rosé története?
Egy kényszerházasításból született. A 2010-es nehéz évjárat után született az első Rosé házasításunk. Hamar kifogytunk a borokból, így a 2011-es évjáratban próbáltunk többet behozni. Teleraktunk minden tartályt, el kellett volna indulnunk novemberben az új Rosé-val, de minden tartály tele volt, így nem tudtunk elindulni a fejtéssel. Volt egy darabban lévő Zweigelt egy Pinot noir és egy a Kékfrankosból. Végül összeraktuk őket, így felszabadult egy tartály. Olyan gyümölcsös, zamatos házasítás azóta sem született, talán a legtöbb díjat azzal a tétellel nyertük. A név pedig nem csak azért lett Szent Márton, mert Márton napra már letöltjük a tételeket, hanem azért is, mivel Szigetszentmárton környéki szőlőkből készült.

Halvány hagymahéj szín jellemzi. A pinot adja az illatot, a Kékfrankos adja a testet, a Zweigelt pedig a játékosságot. Nagyon népszerű tétel, gyakorlatilag nyárra biztosan elfogy.
A házasításba a családot és a pincében a lányokat is bevonom, így a teljes csapat értékeli a tételt, mielőtt letöltésre kerül.

A Kékfrankos Rosé is nagy kedvenced, erről mit kell tudnia a közönségnek?
Évjárattól függően szeptember közepén, szeptember elején szüretelünk. Élénk savakat próbálunk megőrizni. Tutti-fruttis illat, édeskés lecsengés jellemzi. Az erjedésből visszamaradt szén-dioxidot próbáljuk a lehető legjobban megőrizni. Ez a tétel most bekerült a Carton Hungaricum válogatásba.

Hogy élted meg az „év bortermelője” cím elnyerését? Első női borászként vehetted át a díjat.
A közönség jobban megismerhette a történetünket. Most már ehhez méltó módon kell megjelennünk. Magasra tettük a mércét és talán még jobban oda kell figyelnünk a jövőben, hogy minden rendben legyen. Nőként persze nehéz ebben a férfias szakmában bizonyítani, de talán most már nincs ezzel gond.

Gál Pincészet képekben 

Interjú közben

kepernyofoto_2015-03-19_22_44_31.png

 Kedvenc Gál Zwigelt rosé van a tartályban

kepernyofoto_2015-03-19_22_44_55.png

Férje nemcsak szőlővel, hanem birkatenyésztéssel is foglalkozik

kepernyofoto_2015-03-19_22_46_00.png

Gál birtok

borh_z.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://holnapottabor.blog.hu/api/trackback/id/tr577285069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.