Ebben a nagy hidegben nosztalgiázva gondolok vissza a nagy nyári melegre, amikor a zalai dombvidék szőlőiben és borospincéi mellett gyalogtúráztunk tavaly.

Bár egy kicsit a szívem belesajdul, hogy hány elhagyott szőlőbirtokot láttunk, de a táj hangulata és szépsége talán egyre több turistát csalogat oda. Amikor terveztük a túrát, az volt a cél, hogy a turistatérképen jelölt kis jellegzetes szőlő jelöléseket $$$ minél nagyobb területen bejárjuk. Így Bázakerettye, Szécsisziget, Csörnyeföld és Pusztaszentlászló környékét vettük célba. Az idő csodálatos volt, csak az élelmiszer adagot terveztük túl, amit cipelni kellett…. :-).

A zalai borvidék  nem a legismertebbek közé tartozik, de de nagyon sok kis kézműves pince található itt. 

Építészeti remekművekkel is találkozhatunk, itt nem földbe vájt pincékkel fogunk találkozni, hanem sok vályogházzal, amit hatalmas gerendákból építettek. A festői szépségű dombokon és völgyekben egyre több a felhagyott és elpusztult szőlőskert és pince.
 Egy helyi borospince gazdával beszélgetve is kiderült, hogy sajnos egyre többen hagynak fel a borkészítéssel. Az ő fia is Debrecenbe, lánya pedig Budapestre költözött. Ahogy keresztülvitt bennünket az erdőn, érződött, hogy annak szinte minden fűszálát jól ismeri.

A szőlővidék talaja homokos-agyagos üledékes, mely fölé vastagabb-vékonyabb lösztakaró került, melyen agyag-lerakódásos barna erdőtalajok vagy barnaföldek képződtek. A borvidék talajtípusa ezért leggyakrabban a barna erdei talaj és a löszös vályogtalaj. A tájra az olaszrizling szőlőfajta jellemző. Egy kedves pincetulajdonos be is invitált egy kis kóstolóra. Örömmel  éltünk a lehetőséggel, de amint az kiderült, nem ez lett a kedvenc borunk….. :-).

 E borvidék talán  legismertebb borai a nemrég elhunyt Bussay László pincészetének borai.

Ha ezen a tájon utaznak keresztül, keressenek fel egy-egy szép vályog borospincét és kortyoljanak egyet a fehér nedűből.