Légli Gézánál töltöttünk egy napot, megnéztük, hogy telik egy napja a borásznak. Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, beleláttunk munkás hétköznapjába, és még metszeni is megtanultunk Tőle. A reggelt egy Kislaki kóstolóval kezdtük, és közben kérdezgettük Gézát.
Légli Géza borai úgy jók, hogy hiányzik belőlük a nagyüzemi ridegség és a fárasztó borsznobéria is. Ugyanez a közvetlenség jellemző a külsőre leginkább egy golfozóra hasonlító Légli Gézára is. Szőlőskislak romantikus hangulatú dűlőin gazdálkodik közel 20 hektáron. 10 évvel ezelőtt kezdte építeni a bor birodalmát, és igen jól is sikerült neki.
Kevesen tudják rólad, hogy korábban fazekasként dolgoztál. A fazekas szakmával végleg megszakadt a kapcsolatod?
Érdekes a dolog, mert pár évvel ezelőtt abszolút különvált a két történet. Nincs aktív fazekas ténykedésem, de ez olyan, mint a biciklizés nem lehet elfelejteni. Pár évvel ezelőtt egy fotózás kedvéért felültem a korongozóra és egy olyan teás kannát rittyentettem, mint annak rendje és módja. Azt gondolom, hogy ha az élet úgy hozná, hogy az emberek azt mondják a boraimra, hogy mégsem kell, és mondjuk újra fazekaskodnom kellene, akkor vissza lehetne ebbe rázódni. Lehet, hogy majd eljön az időszak, hogy egy kicsit hiányzik ez a típusú manuális tevékenység, de ugye itt a szőlő és a bor között annyira szerteágazó munkák vannak és annyi minden történik körülöttünk, hogy egyszerűen most ez így nem kerül fókuszba. Egy téli időszakot tudok elképzelni, amikor esetleg több idő van erre, talán eljön újra az inspiráció és az igény. Most egyelőre szinte túl sokat foglalkozom a birtok történetével, életével. Annyira szakbarbár lettem, hogy lényegében minden időmet ez tölti ki, így a fazekasság abszolút háttérbe szorult.
Mit szólt a feleséged és a család a váltáshoz?
Érdekes időszak volt. Tíz évvel ezelőtt történt ez a váltás az életemben, akkor egyszerre több minden történt velem: akkor nősültem meg, rá egy évre született az első gyermekünk Gáspár. Ezek az események nagyon összefüggnek. Mind a munkában a hivatásbeli váltás, mind a társ megtalálása, ezek mind olyan intenzív időszakok, amik azt gondolom, hogy nem véletlenek.
Ki az, aki segít a mindennapokban?
Én csapatban gondolkodom és ennek a csapatnak én lennék a vezérürüje. Alapvetően one-man-show van Kislakon, tehát minden történetet valahogy magamhoz próbálok kötni. Minden történésen, minden feladaton rajta tartom a kezemet. Most jutottunk el oda, hogy kialakultak körülöttem azok az emberek, akik fontosak és be tudnak segíteni ebbe a történetbe. Mi ezt a birtokot 8-10 fővel működtetjük és mindenkinek nagyon fontos szerepe van. Azt sulykolom minden munkatársamba, hogy minden egyes fázis, amit ő elvégez, lehet, hogy akkor ott kicsinek tűnik, de a végső eredményben, egy pohár borban az ő munkája benne lesz. Sőt a legfontosabb munkát ők végzik. Mi erre esküdtünk föl és ebben hiszünk, hogy a legfontosabb a szőlő, a megtermelt gyümölcs. Ez nem egy nap történése vagy egy hét történése, hanem egy évjáraton belül 365 napé. Egy birtok életében egy év az egy nagyon rövid idő. Mi most ugye tízszer 365 napon vagyunk túl, most már lehet látni, hogy milyen fontos ez a tevékenység. Csapatban gondolkodunk, csapatban dolgozunk. Nem is lehetne máshogy.
Helyi emberekkel dolgozol?
Igen, nekem fontos ez minden munkánknál. Most ha itt körbenéztek itt is helyi iparosok dolgoztak. Egyszerűen azt gondolom, hogy lehet találni és bizony meg kell találni azokat az embereket helyben, akik a munkájukban jók. A házépítéshez kell egy jó kőműves, jó asztalos, a szőlőtermesztéshez meg kellenek jó szőlőmunkások, hozzáértő emberek, akiket vagy már megtaláltunk vagy kineveljük és együtt csiszolódunk. Fontos, hogy a munkának lássák az értelmét, értékét, továbbá meg kell őket becsülni. Nagyon fontos, hogy egész éven át nagyon biztos hátteret tudjanak kapni, mert akkor lehet rájuk számítani. Ez egy kölcsönhatás. Én számíthatok az ő munkájukra, mert itt aztán vannak olyan évek, mint a 14-es, amikor az időjárás megviccel bennünket. Gondold el, hogy megművelünk nagyjából 150-160 ezer tőt, ezzel egy szőlőmunkás találkozik 10-15 alkalommal, ennyiszer neki döntést kell hozni. Lehetőleg jó döntést kell hoznia, hogy ebben a pohárban a jó döntései és annak eredménye benne legyenek.
Akkor gondolom jó a csapatösszetartás. Mióta van együtt a csapat?
Nekünk már kialakult egy állandó csapat és egy állandó mag. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen lemorzsolódás és nincsenek újak. Van olyan dolgozó, aki a kezdetek óta: tíz éve nálam van. A mag kialakult egy 6-7 éve. Összességében egy fix csapattal tudunk dolgozni. Amikor rohammunkáink vannak, szüretkor, zöldmunkánál a saját 10 fős csapattal nem győzzük, akkor hozunk be alkalmi segítséget. Az idővel, időjárással folyamatosan versenyzünk, amikor azt hisszük, hogy jól állunk, akkor bejön egy olyan időjárás, hogy két hétig nem lehet kimenni a szőlőbe és egyszerűen megcsúszunk. Ilyenkor hozunk be plusz segítséget.
Mi volt a legnehezebb a kezdetekkor?
Sokan meg szokták tőlem kérdezni, hogy nekem könnyebb volt vagy nehezebb azáltal, hogy azzal a családi háttérrel indultam, amivel. A Légli nem egy ismeretlen név a borfogyasztók körében, én mind a kettő részét megéltem. Azt is, hogy esetleg könnyebben felfigyeltek a névre, mivel ismerős volt. Aztán megéltem azt az oldalát is, hogy ez egy teher volt. Megmutatni, hogy ez más, megmutatni, hogy miért más és ebben mi az érték. És magammal is elhitetni, és megtanulni azt, hogy tudunk a hazai borpalettára valami újat valami izgalmat felhozni. Egy dolgot nem tudunk kiemelni, hogy mi volt ebben nehéz, egyszerűen végig kellett járni és most is járom azt az utat, amin tartunk. A szőlő és a borkészítés útján meg vannak az alap sarokpontok, tudjuk nagyjából, hogy ez a birtok miről fog szólni, mit szeretnénk csinálni. Megvannak azok a fix pontok amik nem mozdíthatóak és ezek alapvetően a természetesség elvén születtek. De rengeteg változás van, ahogy változnak a borfogyasztási szokások, ahogy változik az időjárás, ahogy változnak az emberek, ahogy változom én. Ezáltal nagyon izgalmas dolgok vannak, a sarokpontok fixek, ott vannak és a koordináta rendszer fölállt. Rengeteg lehetőség van arra, hogy a boraink még pontosabbak legyenek, még precízebbek, rengeteg olyan izgalmas terület van, amivel nekünk még intenzívebben kell foglalkozni.
Mi az a fő terület, amivel intenzívebben kell foglalkozni?
Két szegmens van, most visszafelé fogok menni. Én azt gondolom, hogy az értékesítésben rengetek lehetőség van, pl. ezért is vagytok itt (Holnap Ott a Bor). Ne is hívjuk értékesítésnek, mondjuk inkább közvetítésnek, hogy a boraink minél több emberhez jussanak el. Sokan tudják, hogy mi a Kislaki és ki Légli Géza, de nagyon sokan még nem tudják. Szeretném, hogy ha a boraink oda jutnának az emberekhez, mert ez a tevékenységünk fő célja. Ez egy fogyasztási cikk, ami akkor éri el a célját, hogyha az emberek ezt megisszák. Lehetőleg jó kedvvel jó érzéssel, s adjon nekik örömöt.
Színház nyelven azt szoktam mondani, hogy mi felmentünk a színpadra meghajoltunk, de a színdarabot még nem játszottuk le. Most jutott oda a birtok, hogy megvannak az alapok, eltelepítettük a különböző szőlőfajtáinkat. Tudatosan klónokat választottunk, fajtákat választottunk, termőhelyeket választottunk, művelésmódot választottunk, kialakult az ehhez kapcsolódó háttér, infrastruktúra. Most lesz igazándiból a legfontosabb rész. A szőlők most már 6-8-10 évesek, abban a korban vannak, hogy igazán megmutathatják, mit tud a termőhely. Most kell lejátszani az előadást. Most kell a termőhelyből, az adottságokból a saját elképzelésünk által egy olyan birtokot létrehozni, ahol ezek a borok egyértelműen mutatják azt a filozófiát, amit mi elképzelünk.
Most hányféle bor elérhető a birtokon?
Túl sok. Ez a gyerekbetegség időszaka, de én ezt nem élem meg negatívként. Ahhoz, hogy tisztuljon a kép körülöttünk, ahhoz sok mindent ki kellett próbálni, sok mindent meg kellett élni, sok mindent meg kellett tapasztalni. Az látszik, hogy Dél-Balaton egy nagyon izgalmas borvidék, nem vagyok vele elfogult. Tudom nagyon jól, hogy hál istennek Magyarországon sok izgalmas, termőhelyben gazdagabb, adottságokban jobb borvidék van, ez így van rendjén. Mi rólunk azt lehet mondani, hogy egy jó, átlagos adottságú borvidék vagyunk. Viszont univerzális az adottság, nagyon sokrétű. Nem az történik, hogy egy-egy dologra specializálódsz és arra fókuszálsz és abban leszel nagyon jó vagy akár a legjobb. Tokaj pl. desszertborban a világ legjobb termőhelye. Dél-Balatonra nem lehet azt mondani, hogy pl. Rosé-ban ez lesz a világ legjobb termőhelye. Viszont az jól látszik, hogy sok fajtánál nagyon jó tud lenni. Átlagos vagy átlag fölötti. Ezért alakult úgy, hogy több fajtát megpróbáltunk. A birtok alapvetően kékszőlő orientált, 60%-ban Kékszőlő, 40% fehér, ez nem is fog változni. A fajtákat fogjuk szűkíteni.
Mik a várható fő fajták?
Amivel komolyabban foglalkoznunk kell, ez alatt azt értem, hogy dűlős fajtaborokat kell készítenünk. Az két fehérbor és két vörösbor lesz. Ez a folyamat már elindult, a telepítések is ebbe az irányba mennek. A fehérből a Chardonnay és a Rajnai Rizling, a vörösből a Kékfrankos és a Merlot. Ez a négy fajta adja a legnagyobb felületet, jó helyre, jó dűlőkre kerültek. Ezekre fogunk fókuszálni, ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk Pinot noir-t termelni, mert egy nagyon izgalmas és általam nagyon szeretett fajta, de rétegzene lesz. Amikor olyan évjárat van, hogy kimagasló termést produkál, akkor lesz Pinot noir, önálló borként vagy dűlős vagy akár válogatás borként. Ha pedig nem, akkor itt van a menekülési út, Rosé készülhet belőle. Nem azt fogja jelenteni a letisztulási folyamat, hogy kivágunk, átoltunk vagy áttelepítünk. Erre a négy fajtára fogunk fókuszálni a három dűlőben, a fennmaradók adják a hátországot, amik szintén nagyon fontosak.
Mi volt az első borod, amit letöltöttél? Tíz évvel ezelőtt mivel indult a a Légli Géza szortiment?
Vissza kell gondolnom a kőbaltás korszakra, hát 2006-ból már volt egy jó Merlot. Érdekesen alakultak körülöttünk a dolgok. Azt a kezdetekkor éreztem, hogy a Merlot az egy nekünk való fajta, termőhelyhez való fajta. Dél-Balatonon nagyon sok jó Merlot-t lehet kóstolni, volt is ilyen idősebb ültetvényünk, meg is tudtuk próbálni. Voltak ennek némi előzményei és azt egyből láttam, hogy a Merlot-val kell nekünk határozottan foglalkozni. Ez az irány megmaradt a kezdetektől és ez nem is fog változni. A 2014-es év is megmutatta, hogy egy ilyen nehéz évben is lehetett szüretelni, míg a Pinot noir-al gondok voltak. A 2006-os évjáratú Merlot egyből Somogy bora lett, ennek nem tulajdonítok akkora jelentőséget, de ez egy örvendetes dolog, hogy az emberek azt gondolják a borodról, hogy ez jó és szeretik. Visszatérve az elejéhez a tevékenységünk alapja, hogy olyan borokat készítenünk, amik szerethetőek, jó ivásúak, amit az emberek örömmel isznak meg. Ilyen szempontból fontos akár a szakmai, akár a fogyasztói visszajelzés.
Mi a jövőbeni cél? Melyiket szereted a legjobban?
Ez olyan, mintha egy családapától kérdeznéd, hogy melyik a kedvenc gyereke. Ha egy bort kellene mondani, van egy bor, ami nagyon tudatosan készült, mind a szőlőben, mind a borkészítésben. A 2007-es Válogatás Merlot volt az. A fehérek közül a Rajnai-t emelném ki, a 2011-12-13-as évjáratokat. A fehérborok kapcsán oda jutottunk, hogy azok a stílusú fehérborok kerülnek ki a birtokról, amiket én elképzelek. Röviden ez azt jelenti, hogy a borok abszolút természetes körülmények között készülnek, fahordóban erjesztjük, spontán erjesztjük, a fehéreket is, ettől függetlenül nem lesznek a borok nehézkesek, barokkosan szétterülő ömlengős tételek.
Elfogadod valakinek a tanácsát? Beleszól a borokba egyáltalán valaki?
A döntéseket én hozom meg, de van körülöttem egy-két olyan barát, akinek nagyon fontos a véleménye. Elég sokat kóstolunk együtt, részben a saját boromat, részben pedig más belföldi és külföldi példákat. Ez nem azt jelenti egyébként, hogy innentől kezdve az ember majd tudatosan akar valakit másolni, félreértés ne essék. Mindenkinek változik az ízlése, a tied is, nem is gondolod, de már megélted.
A vörösboraink pl. egyre inkább alacsonyabb alkohollal mennek, kevesebb alkohol, kevesebb tannin, kevesebb fa kevesebb színanyag stb. Ez mind arról szól, hogy egy vörösbor gyümölcsösebb lesz, jobb ivású lesz, könnyedebb lesz. Ez világtrend, erre nem kell fölülni, de ez visszajelzés. Én magam is sokkal szívesebben iszom ilyen típusú vörösborokat. Ha a borvidékünk erre nem lenne alkalmas, akkor ez egy szélmalomharc lenne. De azt látom, hogy Dél-Balaton pontosan erről szól, ez az egyik legjobb adottság, gyümölcsorientált borok, akár fehér akár vörös borban és ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve a beltartalmat el kell engedni. Nem csak könnyed reduktív iskolában lehet ezt elképzelni. Pontosan az történik, hogy megmaradtak a sarokpontok, spontán erjesztünk, fahordóban erjesztünk, természetes borokat próbálunk készíteni, de mégis könnyedebbeket, gyümölcsösebbeket, pengébbeket. A fehérboroknál kicsit élénkebb savval. Rengeteg izgalom van, ami arról szól, hogy én hogyan fejlődöm és változom.
Kik azok a borász barátok, akiket a szakmából említhetnél, akiknek a munkásságát elismered?
Óhatatlan, hogy első körben azokat a rendszerváltó családi borászatokat kell felsorolnom, akik mellett én is felnőttem. Kezdve akár a bátyámtól, azok a 90-es években kialakult családi borászatok, akik az első változást a magyar bor környékén megtették. Ez alatt az értem, hogy a borkombinátos tömegtermelésből kialakultak azok a családi cégek, akik jelen pillanatban a hazai borászat elitjét és a krémjét adják. Megtették a legfontosabb változást, abból a tömegtermelésből mindenki a saját egyedi képe szerint kialakította a birtokát. A magyar bor történetében őket kell első körben kiemelni. Az idő múlik és én is változtam. Ha a második körben kellene példákat említeni, akkor azt gondolom, hogy azok a birtokok lesznek, akik velem együtt felnőttek. Kisebb mértékben, kisebb mennyiségben jelzik a mai magyar bor az izgalmas második vonalát. Rengeteg olyan barátom van, akikre olyan szinten fel tudok nézni, mert azt látom, hogy mindent félretettek a birtokukért s borokért, ezért a gondolatért, amit felvállaltak és itt sok termelőt lehetne mondani. Karner Gábor barátom felhívott most a hét elején, hogy ismét meg vagyok hívva a Mátrai Tőkésekhez, ahol most már 4-5 éve hagyomány, hogy február végén tartanak egy kóstolót. Jó páran érkezünk erre az összejövetelre, ők azok az emberek, akik számomra példaadóak.
Légli Géza otthonában
Vendégház a birtokon
Kislaki hordók
Szőlőben
Géza találmánya, a résbe pont belefér egy adag jég,
amiben Kislaki borok sorakoznak nyáron
Bár egy kicsit a szívem belesajdul, hogy hány elhagyott szőlőbirtokot láttunk, de a táj hangulata és szépsége talán egyre több turistát csalogat oda. 
Amikor terveztük a túrát, az volt a cél, hogy a turistatérképen jelölt kis jellegzetes szőlő jelöléseket $$$ minél nagyobb területen bejárjuk. Így Bázakerettye, Szécsisziget, Csörnyeföld és Pusztaszentlászló környékét vettük célba. Az idő csodálatos volt, csak az élelmiszer adagot terveztük túl, amit cipelni kellett…. :-).
Építészeti remekművekkel is találkozhatunk, itt nem földbe vájt pincékkel fogunk találkozni, hanem sok vályogházzal, amit hatalmas gerendákból építettek. A festői szépségű dombokon és völgyekben egyre több a felhagyott és elpusztult szőlőskert és pince.
A tájra az olaszrizling szőlőfajta jellemző. Egy kedves pincetulajdonos be is invitált egy kis kóstolóra. Örömmel éltünk a lehetőséggel, de amint az kiderült, nem ez lett a kedvenc borunk….. :-).
